Avantgarde

„Teljesen jól érzem magam“, sugárzik a boldogságtól Svenja, akinek minden szavát elhiszi az ember. Öt év telt el azóta, hogy a fiatal bajor nő súlyos közlekedési balesetet szenvedett szülővárosában. 19 éves volt, és éppen befejezte tanulmányait. A jó időben Svenja kerékpárral ment munkába, amikor egy teherautó sofőrje kanyarodás közben nem vette észre a fiatal nőt. A baleset után Svenja kerekesszékbe kényszerült. „Hamar megbarátkoztam a kerekesszékkel, mint segédeszközzel, mert ez jelentette számomra a biztonságos visszatérést az önálló életbe. Ma az Avantgarde és én jó csapatot alkotunk. Mindenhová elkísér az autómban, és pillanatok alatt használatra kész. Különösen most, hogy gyakran ingázom két tartomány között, nagy segítségemre van ez a könnyű és egyszerűen kezelhető szék.“
Svenja a szerelem miatt költözött Bajorországból Baden Württembergbe. Barátjával, Andréval minden házimunkát megosztanak. Új otthonában, Heidelbergben felfedezte a kerekesszékes kosárlabdát is, amelyben a regionális ligában játszik. Svenja nagy állatbarát is, így barátja, André mellett Barney, az ausztrál juhászkutya is szívesen elkíséri gazdáját a közeli ménesbe.
Svenja hétvégenként szívesen látogatja meg családját Bajorországban. Még mindig hálás szüleinek és régi barátainak a balesete utáni időszakban nyújtott nagyszerű támogatásukért. „Sok kedves ember elkötelezettségének köszönhetően ma már független életet élhetek az Avantgarde kerekesszékemmel”.

Enesnek fiatal kora óta Emery Dreifuss izomdisztrófiája van, ami izomgyengeséggel és izomsorvadással jár. Ennek ellenére, vagy talán éppen ezért, igazi harcos, aki minden nap be akarja bizonyítani magának, mire képes. A családja sok erőt és támogatást nyújt neki. 
A kissé félénknek látszó Enes valójában nagyon bátor és kíváncsi. „Sokat nevetek, szeretem a zenét és mindig új dolgokat próbálok ki. Gyerekkoromban mindig híres akartam lenni.”
Enes még kerekesszékben ülve is nagyon aktív, szenvedélyesen kerekesszékes focizik és rendszeresen edz. Örül a kerekesszéknek, mivel izomgyengesége miatt hamar elfáradhat. Az Avantgarde DF az elfordítható lábtartójával nagy segítséget jelent számára, mert a pillanatnyi erőnlétének megfelelően rugalmasan az igényeihez igazíthatja. Enes álma, hogy egyszer elutazhasson az Egyesült Államokba, „erre már kisgyerekkorom óta vágyom”.

2006-ban Wanda megkapta a diagnózist: szklerózis multiplex. A betegség váratlanul érte a kétgyermekes anyát, de nem billentette ki az egyensúlyából. „El kell fogadni a tényeket, és meg kell tanulnunk együtt élni velük!” 2018 nyara óta ehhez hozzáadódott a spaszticitás, ezért 2019 februárjában ismét kortizonterápiát kapott, majd nem sokkal később újabb gyógyszeres kezelésre került sor. De Wanda nem hagyja magát legyőzni. Szenvedélye a család, a kert és az origami. A nagyon pontos hajtogatás a finommotorikus készségeket edzi. Ami pozitív hatással van a kognitív teljesítményemre. A fizikai tevékenykedést a férjével, Dietrichkel végzett napi kertészkedés biztosítja. Wanda eddig meglehetősen aktív mindennapi életet élt. Az utóbbi években azonban egyre nehezebben tudott részt venni kirándulásokon, terápiákon vagy más tevékenységekben külső támogatás nélkül. Wanda első segédeszköze egy rollátor volt, ami hosszabb távokon hasznos eszköz, de kevésbé alkalmas a kertben és a beltérben. Tudatos keresgélés során találkozott az Avantgarde DV modellel. Mivel gyakran először a karok és a kezek ereje csökken, a kerekesszék súlya döntő szerepet játszik. Legkönnyebb konfigurációjában az Avantgarde DV mindössze 8,7 kg-ot nyom. Ez teszi a széket manőverezhetővé és könnyen vezethetővé. Jelenleg még mindig elég erősnek érzem magam, és nagyon szórakoztató volt megtanulni a kerekesszék használatát. A férjem még egy gyakorlópályát is épített nekem. 

Aki közelebbről megismeri Wolfgangot, egy stabil, kiegyensúlyozott embert ismer meg. A férj, bankár és háztulajdonos szabadidejében egy müncheni kerekesszékes sportklub elnökeke. Korábban maga is aktívan játszott, ma már az irodájából irányítja a klub sorsát. „Egy sikertelen műtét következtében 17 évesen kerekesszékesként tértem vissza az akkori gimnáziumomba. Szerencsére nem emlékszem semmilyen traumatikus élményre iskoláskoromból. Az igazgató azonnal kijelölt néhány diáktársat, akik felváltva kísértek az osztálytermekbe, a tornaterembe vagy az iskolaudvarra. Egy nem akadálymentes épületkomplexumban ez egyszerűen azt jelentette, hogy engem és a kerekesszékemet is fel kellett cipelniük a lépcsőn.“
Öt testvér egyikeként Wolfgang nem panaszkodhat az otthoni támogatás hiányára.  Ezt követte az érettségi és a bankár képzés.  Már csak egy terület, a sport hiányzott, hogy teljessé tegye Wolfgang mindennapjait. Számára az egyesületben végzett munkája kellemes ellensúlyt jelent a pénzintézetben végzett irodai munkája mellett. Wolfgang ma 54 éves, és mint első elnök és egykori aktív játékos, állandó szereplője klubjának. A sokoldalú Avantgarde DV minden tekintetben támogatja Wolfgang igen változatos életét.